Hriszto Szmirnenszki:
Fekete kávé
Ha éji tivornya után kimerülve
eléred otthonodat
s tombolva fölötted a holdtalan ürben
sorsod dühe-gúnyja kacag, -
elő a poros masinát, s a szeszgőz
páráiban, lila-kék
lángok sziszegő koszorúja felett főzz
magadnak: erős feketét.
"When you forget you're working, that's when you're working the best." (R.R.)
Sokszor zavarba hoz a csúcsgasztronómia: nem tudom eldönteni, hányadán állok vele. Néha teljesen lenyűgöz és elvarázsol, aztán ahogy egyre több és több infót gyűjtök be róla, egy ponton elfáradok, és csak arra vágyom, hogy a fazekaim fölött ismét paradicsomos tésztát főzzek. Olyankor túl szofisztikáltnak és elitnek érzem, és elmegy a kedvem tőle. Talán az egyszerű ember zavara ez a professzionalizmussal szemben, amit néha sikerül leküzdeni, és ettől újabb hulláma kezdődik a lelkesedésnek. Most éppen rajongok - René Redzepi tehet róla.
