A szegény paraszt feleségét mindig felhívatták a kastélyba, ha nagy vendégség ígérkezett. Segített akkor ott a szakácsnak, aki maga is igen nagy úr volt. A parasztasszony fát aprított, krumplit hámozott, baromfit tisztított, tortakrémet kevert - aztán odahaza mindenről egy ízig beszámolt hites urának.
- Micsoda dínomdánom volt megint! Micsoda lakoma! Befejezésül eperkrémes torta! Bizony, a gróf urak mind a tíz ujjukat megnyalták utána!
A paraszt hallgatja csak, hallgatja megannyiszor ezt a történetet; egy szép napon aztán vége szakad a türelmének, az asztalra csap, és így kiált:
- No hát egyszer már én is kérek eperkrémes tortát!
- De édes uram - így a parasztasszony -, nincs hozzá eprünk!
- Van aszalt körténk épp elég! Csináld körtével!
- Jó, de vajunk sincs a krémhez!
- Akkor csináld zsírral!
- Honnét vegyem a szép fehér lisztet? Csak az a fél zsák rozslisztünk maradt!...
- Megteszi. Csináld hát rozsliszttel!
- No és a tojás? Tizenkét tojás!
- A mindenségit neki, hát veletek asszonynéppel sehogy se boldogul az ember? Mondtam, asszony, nekem torta kell, eriggy a konyhába, de egy-kettő!
A parasztasszony nekiáll, szitál, kever, süt, vár... aztán egy szó nélkül visszatér a tortával. Az urának sincs kedve szónoklatokhoz. Csak levág egy szeletet, beleharap, majszolgatja, majd leszögezi:
- Látod! - És lassan hozzáteszi még: - Csak azt nem tudom, mit kell ettől a gróf uraknak az ujjukat nyalogatni!
Lénárd Sándor (1910-1972) különleges figurája kis hazánk történetének, élete bővelkedik a fordulatokban, szinte filmre kívánkozik. Szép emléket állít neki Karinthy Ferenc Italia mia című kötetében, számos anekdotával színesítve a vázlatos életrajzot. Tőle tudjuk, hogy bár orvosként végzett, nem rajongott ezért a szakmáért, inkább volt irodalmár, polihisztor, humanista. Több nyelven is beszélt; publikált németül, magyarul, latinul, olaszul és angolul egyaránt. Itthon egyik legismertebb műve A római konyha, igazi történetmesélő szakácskönyv, nem hiányozhat egy gasztro-irodalmár polcáról sem. Egykori római lakása híres volt a barátainak tartott vacsorákról, innen senki nem távozhatott éhesen. Később családjával Brazíliát választotta új lakhelyéül, ahol megnyert egy Sao Paulo-i televíziós kvízjátékot. Eztán patikát nyitott Blumenauban, de még ezt sem érezte eléggé elzártnak a világtól. Feleségére hagyta a boltot, és Donna Emmába vándorolt, ahol kis kunyhójában megvalósította régi álmát, és lefordította a Micimackót latin nyelvre. Kis példányszámban saját költségén kinyomtatta, és megtörtént, amire nem számított: valamely egyetemi tanár felfigyelt rá, és felhasználta a nyelv tanításához, így nem várt siker lett a szokatlan kiadvány. Őserdei életéről ő maga is beszámol az Egy nap a láthatatlan házban című kötetében. Élénk levelezésben állt Szerb Antal özvegyével, Bálint Klárával, leginkább neki köszönhetjük, hogy írásai magyarul is megjelentek. 62 évesen halt meg Donna Emmában, végakarata az volt, hogy saját kertjében temessék el, kedvenc kajszibarack fájának tövében. Emlékére álljon itt a barackmagok története, szintén Karinthy Ferenc tollából:
Sok egyéb információ, részletes életrajz, írások, idézetek, rajzok ITT.
Lénárd Sándor (1910-1972) különleges figurája kis hazánk történetének, élete bővelkedik a fordulatokban, szinte filmre kívánkozik. Szép emléket állít neki Karinthy Ferenc Italia mia című kötetében, számos anekdotával színesítve a vázlatos életrajzot. Tőle tudjuk, hogy bár orvosként végzett, nem rajongott ezért a szakmáért, inkább volt irodalmár, polihisztor, humanista. Több nyelven is beszélt; publikált németül, magyarul, latinul, olaszul és angolul egyaránt. Itthon egyik legismertebb műve A római konyha, igazi történetmesélő szakácskönyv, nem hiányozhat egy gasztro-irodalmár polcáról sem. Egykori római lakása híres volt a barátainak tartott vacsorákról, innen senki nem távozhatott éhesen. Később családjával Brazíliát választotta új lakhelyéül, ahol megnyert egy Sao Paulo-i televíziós kvízjátékot. Eztán patikát nyitott Blumenauban, de még ezt sem érezte eléggé elzártnak a világtól. Feleségére hagyta a boltot, és Donna Emmába vándorolt, ahol kis kunyhójában megvalósította régi álmát, és lefordította a Micimackót latin nyelvre. Kis példányszámban saját költségén kinyomtatta, és megtörtént, amire nem számított: valamely egyetemi tanár felfigyelt rá, és felhasználta a nyelv tanításához, így nem várt siker lett a szokatlan kiadvány. Őserdei életéről ő maga is beszámol az Egy nap a láthatatlan házban című kötetében. Élénk levelezésben állt Szerb Antal özvegyével, Bálint Klárával, leginkább neki köszönhetjük, hogy írásai magyarul is megjelentek. 62 évesen halt meg Donna Emmában, végakarata az volt, hogy saját kertjében temessék el, kedvenc kajszibarack fájának tövében. Emlékére álljon itt a barackmagok története, szintén Karinthy Ferenc tollából:
(...) 56 után azonban Sándor újból jelentkezett: mi van velünk, megvagyunk, dolgozom-e és mit, egyáltalán, szabadlábon, netán lecsukva (nem alaptalan kérdés akkortájt)? Feleltem, viszonválaszában arra kért, legyek a segítségére, szeretné átplántálni arra a földrészre az ott - eléggé furcsa - ismeretlen kajszit, küldenék-e neki néhány magot, lehetőleg jobb magyar fajtát. Magam keveset értek hozzá, ám kedves barátom, gellérthegyi szomszédom lévén Ormos Imre, a kertművelés néhai kiváló professzora, szakmájának máig klasszikusa, ő szerzett úgy fél kilónyit, csinos kis vászonzacskóba kötve. Igen, de a kijuttatás váratlan bürokratikus akadályokba ütközött, áttekinthetetlen útvesztőbe kevert, kiderült, ez az engedély kell, az a pecsét, jóváhagyások, láttamozás, mifene, innen oda, onnan amoda passzoltak, rengeteg hiábavaló, eredménytelen szaladgálás, kilincselés, végül beleuntam. Ez 57-ben volt, idehaza amúgy is kétes, nehéz a helyzetem, nem publikálhattam, kapóra jött, amikor Bojan Stupica, a nagy jugoszláv rendező meghívott, első darabom (Ezer év) színre vitelére készült. Így hát a zacskót zsebre vágtam, fapofával átvittem (csempésztem?) a határon, szépen karácsonyi papírba csomagoltam, és a belgrádi postán "minta érték nélkül" gyanánt föladtam neki. Rendben meg is kapta, s már két-három év elteltével örvendve értesített, hogy a magvak kikeltek, a fácskák arasznyiak, vigyáz reájuk, mint a szeme fényére - íme, a sárgabarack újvilági meghonosításának hiteles története. (Karinthy Ferenc: Italia mia)
 |
| A láthatatlan ház Donna Emmában |
Sok egyéb információ, részletes életrajz, írások, idézetek, rajzok ITT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése