Oldalak

2012. január 18., szerda

Amikor a piac a főszereplő



Émile Zola: Párizs gyomra

Azt hiszem, kiváló első bejegyzés alapja lesz ez a könyv, hiszen egyszerre irodalom és gasztronómia - a blognak pedig éppen ez volna a célja: beszámolni az irodalomban felbukkanó gasztronómiáról és a gasztronómia irodalmáról. A "szubjektív gasztrokönyvespolc" címke mindent összefoglal, úgyhogy nem is nagyon szeretném ennél jobban definiálni a témát.

Zola vitathatatlanul klasszikus, a Párizs gyomra című regénye pedig a piac, mint jelenség, egyik legillusztrisabb bemutatása. A szomorú a dologban, hogy hiába zarándokolnánk Párizs belvárosába megérezni az illatokat és elvegyülni a fülsiketítő zsivajban, miután képzeletben már megtettük a könyv olvasása közben. Persze elképzelni sem nehéz Zola részletes leírásai után, de a valóság mégiscsak más lenne. Ez azonban a 21. század emberének nem adatik meg, a Les Halles, avagy a 10 épületből álló csarnok ugyanis már lebontásra került Párizs szívében, mindössze egy épületet hagytak meg mutatóban. A döntés kényszerűségből történt, mivel a napi forgalom annyira megbénította a város közlekedését, hogy valamit tenni kellett. Így került az óriás piac egy külvárosi, még hatalmasabb területre, amely valószínűleg szintén külön életet él, de ezt majd egy másik regény, film vagy egyéb alkotás meséli el - talán már létezik is ilyen.


Zola műve egyébként egy regényciklus része, amely a Rougon-Macquart család "fejlődéstörténetét" mutatja be. A 20 kötetből álló sorozat minden darabjában Adélaide Fouque valamely utódja bukkan fel (vagy akár több is), míg végül összeáll egy óriási családfa, és ha mindet elolvassuk, akkor idővel a kisujjunkban lesz a kor társadalomrajza a legalsóbb rétegektől a leggazdagabb nemesekig. Ettől függetlenül az is bátran álljon neki a Párizs gyomrának, aki nem akarja a további 19 kötetet elolvasni, mert enélkül is kerek egész a történet.

A könyv főszereplője Florent, aki politikai száműzetéséből tér vissza Párizsba öccséhez, Quenu-höz. A város igencsak megváltozott, a legnagyobb újdonság a tíz csarnokból álló vásárcsarnok, a "Les Halles", vagy ahogyan Zola elkeresztelte: Párizs gyomra. Quenu és családja élete szorosan kötődik ehhez a komplexumhoz, nem csak azért, mert közel laknak hozzá, hanem mert egy kis hentesüzletet üzemeltetnek. Lisa, Quenu felesége higgadt nyugalommal vezeti a boltot, azoknak az embereknek a nyugalmával, akik nem vágynak túl sokra, csak nyugalmas, tisztességes, becsületes életre. És bár ezt maradéktalanul megkapják, mégis üresnek tűnik ez a világ. Ezt az ürességet kavarja fel Florent érkezése: tökéletes ellenpontja testvére családjának, és ahogyan Lisa gyakorlatiasságát, úgy a piac élettel teli nyüzsgő lüktetését sem tudja magáévá tenni - annak ellenére, hogy rövid időn belül a piac alkalmazottja lesz. Rajta keresztül beleláthatunk a csarnok mikrokozmoszába: a pletykák, mocskolódások világába, ahol mindenki tud mindenről és mindenki figyeli a másikat, miközben a zöldségek és gyümölcsök nyugodt magabiztossággal ontják a világba harsogó színeiket. Egy dolog biztos: a cselekmény is letehetetlenné teszi a könyvet, de valójában csak egy eszköz arra, hogy a valódi főszereplő, a piac teret kapjon. Azt hiszem, Zola úr az anyaggyűjtést nagyon élvezhette ehhez a regényhez, mert a végére bizonyára minden kofát ismert a piacon, és számtalan finom, friss árut megkóstolt...

Mindenkinek nagyon ajánlom, aki élvezi a hosszas, ízes leírásokat a gasztronómiáról, és szereti elképzelni az olvasottakat. Sokat lehet megtudni a korabeli alapanyagokról, a piac akkori rendszeréről, és valamennyit még arról is, hogy mire használták fel ezeket az alapanyagokat. A hentesüzlet sem olyan, mint manapság. Quenu-ék boltja nagyon kellemes helyszín lehetett, igazi visszatérő vásárkörrel - mintha csak falun lennénk. Érdemes olvasás előtt a könyv mellé készíteni egy kis gyümölcsöt, zöldséget, sajtot - garantáltan szükség lesz rá!

A könyv a Molyon ITT.
Korabeli képeslapok a párizsi Vásárcsarnokról ITT.
A könyv a MEK oldalán ITT.

4 megjegyzés:

  1. De szuperek ezek a képek! Nagyon hasonlónak képzeltem el olvasás közben az egészet. Szinte látom magam előtt, ahogy Saget kisasszony megáll az egyik stand előtt susmutolni, amikor Florent a savanyú képével elmegy mellettük. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Óóó de jó, te vagy az első kommentelőm! :) Ugye milyen jó lenne visszamenni az időben, és egy kosarat telepakolni a piac szépségeivel? :)

      Törlés
  2. Felkeltette az érdeklődésem nagyon :)

    Jayville

    VálaszTörlés