Új szó a szótárban: KATZENJAMMEROLÓGIA

CSERNA-SZABÓ ANDRÁS - DARIDA BENEDEK:

JAJJ A LEGYŐZÖTTEKNEK, 

AVAGY SÜSSÜNK-FŐZZÜNK MÁSNAPOSAN

  

Rengeteg jót lehet mondani erről a könyvről, nem is tudom, hogy honnan kezdjem. Mindenekelőtt a legfontosabb: ez a könyv maga a GASZTROIRODALOM. A két, oly gyakran összefonódó világ tökéletes ötvözete, ami azért tölt el végtelen örömmel, mert épp ez a két terület az, ami a legjobban érdekel. Mint a tárkony és a citrom, ami külön is nagyon jó, na de együtt! Élvezet volt olvasni az első betűtől az utolsóig. És érdemes lesz majd újraolvasni is, különösen most, hogy a Magvető Kiadó újra kiadta a szerzők által jelentősen kibővített a kötetet.

Szép kiadványról van szó, látszik, hogy a tervezéskor, szerkesztéskor nagyon odafigyeltek. A színek, a képgyűjtemény és az illusztrációk összhangban vannak, ránézésre egységes és mégsem kelt túlbonyolított hatást. A hátsó borító belsejében ajándék hányós zacskót találunk. Olvasni (és főzni/inni) szerető férfi ismerőseinknek ideális karácsonyi ajándék.

A könyv nagy erénye, hogy elolvasása után biztosak lehetünk benne: másnapos szenvedésünkkel nem vagyunk egyedül. Talán még saját kínlódásunkat is jobban megértjük, ha megismerjük a katzenjammerológia, e szerteágazó tudomány mélységeit. Miközben végigolvassuk, hogy a különböző korok emberei hogyan szenvedtek egy-egy mámoros éjszaka után, arra is rájövünk, hogy hiába a sokéves saját tapasztalat, szinte semmit sem tudunk még: vannak mesterei a mámornak, akiket legfeljebb térdre borulva csodálhatunk, ám nyomukba nem lehet érni sohasem.

Vegyük például Kafkát. Mindenki olvasta Az átváltozás c. novelláját, de vajon eszünkbe jutott-e már, hogy az egész történet tulajdonképpen egy borzasztó másnap elbeszélése?

„…mi másról árulkodnának a Kafka által leírt tünetek, mint egy gigászi másnaposságról: Samsa féregnek érzi magát (bűntudat, szégyen, önsajnálat), kínzó mélabú keríti hatalmába, mozgáskoordinációs problémákkal küzd (nem tud egyik oldaláról a másikra fordulni, leesik az ágyról, nekimegy az ajtónak, stb.), tompa fájdalom gyötri, még az anyja szelíd hangjától is páni félelem lesz rajta úrrá. A prágai író remekül festi le a katzenjammer azon jellemző vonását is, ahogy a macskajajos személy ébredés után rögvest ki akar bújni a napi munkával járó kötelességek alól. „És ha beteget jelentenék?” – kérdezi Gregor önmagától. Ám mindjárt hatalmába keríti a másnapos gyávaság, s eláll vakmerő tervétől. „Csakhogy ez fölöttébb kínos és gyanús volna…””

Másnaposság világirodalmi szinten. Ehhez profi kell. És a kafkai macskajaj, amelynek legfőbb jellemzője, hogy nyomasztó.

"Illés pogácsát sohasem készítünk
magunknak, erre a feladatra őrangyalt tartunk."

Vagy menjünk még sokkal visszább az időben, egészen az ókorig. Igen-igen, már a görögök is. A könyvben felbukkanó példa a katzenjammerológia egy igen speciális formája, amely csak keveseknek adatott meg: a szókratészi másnaposság teljesen tünetmentes: nincs fejfájás, szédülés, hányinger, sem „szögekkel kivert lélek”. Vannak bölcsek, akik felette állnak a szenvedésnek…

Nem úgy Hemingway, aki nem egyszer szenvedett el sérülést ittasan: 

„Ernie fejét kilenc öltéssel kellett összevarrni, mert miután belehugyozott a fotelbe, a mennyezetvilágítás zsinórját összetévesztette a vécélánccal, s a hatalmas üvegcsillár a koponyájára zuhant.”

Ezek után Hemingway jobbára úgy kerülte el a másnapot, hogy inkább ki sem józanodott. Ám dicséretére legyen mondva, hogy hajnalban kelt és röviddel ébredés után már írt. Aztán délelőtt 11 óra táján elsétált törzshelyére, a Floridita bárba, ahol elfogyasztotta kedvenc Daiqurirí-jét. Először egyet. Aztán egyre többet. Bőven eleget ahhoz, hogy az egyik változatot róla nevezzék el.

Cserna-Szabó András és Darida Benedek

A bőség zavara gátol abban, hogy még több idézetet felsoroljak. Ez a könyv az italozás és következményeinek kultúrtörténete. Nem csak egyszerűen arról szól, hogy a szerzők receptgyűjteményt szeretett volna adni az elvesztegetett vitaminok (és agysejtek) pótlására. Nem holmi felfedezett piaci rés hevenyészett és összecsapott betömködése. Nem is szájhagyomány és internetes anekdotaforrás összeollózása. Nem hatásvadász, hanem egy alapos – és bizonyára rendkívül élvezetes – kutatómunka eredménye, végtelenül szórakoztató egységgé összegyúrva. Azt hiszem, Cserna-Szabó András és Darida Benedek csupán csak kíváncsi volt: tudni akarták, hogy a letűnt korok nagy emberei hogyan mulattak és aztán hogyan szenvedtek. Köszönjük Nekik, hogy meg is osztották velünk! Tették mindezt olyan bőséges szókinccsel, hogy gyönyör olvasni. Sosem hallottam még ennyi szinonimáját a másnaposságnak, és sosem olvastam még ilyen változatos receptleírásokat. 

Az új, bővített kiadás borítója.

Ezúton kívánok a szerzőknek még sok boldog ivászatot. Az utána következő másnap legyőzéséhez pedig bizonyára már van eszköztáruk...

A könyv a Molyon ITT.

Az első kiadás ILYEN.

A második pedig ILYEN.