KEKSZ LIBRIS: …dehát hol vannak már akkor a tojások?

Zela Inovecka: Vidám főzőiskola

Elképesztő mennyiségű szakácskönyv jelenik meg mostanában, a legkülönbözőbb témákban és minőségben. Nehéz lehet piaci rést találni a nagy dömpingben, és szinte már várható volt, hogy mikor csapnak le a kiadók a gyerekközönségre. A nagyobb könyvesboltokban kitüntetett helyen találjuk a Bereznay Tamás nevével fémjelzett, csodaszépen illusztrált Mesék a konyhából című kötetet, vagy a Nők Lapja Konyhából ismerős Ugrai-Nagy Tünde Manókonyha c. könyvét. Sőt, valamilyen ismeretlen okból Demcsák Zsuzsa is írt gyerekszakácskönyvet Konyha, tündérek címmel. Ha nem tévedek, mindhárom említett kötet nem sokkal karácsony előtt jelent meg… Ó igen, és ne feledjük, hogy Stahl Judit már évek óta gyerekeket dolgoztat főzős műsorában a konyhában, mert ugye amiben aranyos kis kezek ügyetlenkednek, az rossz nem lehet. Szerintem csak idő kérdése, és ő is könyvre váltja a recepteket. Ám valóban nem olyan új találmány ez: nekem is volt gyerekszakácskönyvem, méghozzá Disney: Donald kacsa szakácskönyve – amint megtalálom, erről is referálok, mert nagyon szerettem. Amiről viszont most szó lesz, még ennél is régebbi: a zsebkönyv méretű Vidám főzőiskola ugyanis 1965-ben jelent meg magyarul, és a legaranyosabb szakácskönyv, amivel eddig találkoztam.

"Ügyes szakácsok hirtelen mozdulattal
úgy tudják feldobni a palacsintát,
hogy az a levegőben fordul meg, és
megsütött oldalával felfelé esik vissza a
palacsintasütőbe. Ezzel azonban ne
kísérletezzünk. Senkinek sem ízlene a
padlóról felszedett palacsinta."

És hogy miért is? Nem, nem a receptek miatt. A könyv koránál fogva ezek már nem túl hasznosak: annyit változott a világ, úgy kibővült az alapanyagok választéka, hogy a gyerekeknek manapság csak ennyit mutatni olyan lenne, mint egy morzsát adni a csokitortából. Ám nem is ez a lényeg: fölösleges mai szemmel bírálni a majd’ 50 éves recepteket. Akkoriban Szlovákiában – mert eredetileg szlovák kiadványról van szó – ez lehetett az átlag konyha: tojás, liszt, burgonya, olaj, juhtúró, répa, snidling (meglepően sokszor)… Semmi ördöngösség. Lehet ezekből is kiváló ételeket készíteni. Például palacsintát. Vagy sztrapacskát. Inkább az olyan fogásokat nehéz manapság elképzelni, mint amilyen a könyv szerint az alapmártás: „10 evőkanál sima lisztet 6 evőkanál olajban vagy olvasztott vajban, esetleg zsírban aranysárgára pirítunk, majd felöntjük ½ liter hideg vízzel, és állandó keverés mellett, hogy össze ne csomósodjon, megsózzuk. Amikor a kása sűrűsödni kezd, ½ liter tejet öntünk hozzá. Az így elkészített pépből különböző mártásokat készíthetünk aszerint, hogy mivel ízesítjük.” Paradicsomszósz például sűrített paradicsom és hagyma hozzáadásával készül… Nekem ez már egy kicsit bizarr.

"Tükörtojás-sütőben készítjük
az ún. ökörszemet."

De nem akarok senkit sem elrettenteni: igenis vannak benne használható receptek! A könyvecske célja elsősorban az, hogy bátorítsa a gyerekeket: ne féljenek a konyhában tevékenykedni. Hiszen a főzés nem is olyan bonyolult, csak egy kis aprítás, adagolás, keverés-kavarás, és már kész is. És micsoda büszkeség gyerekként a szülőket az asztalhoz invitálnunk! Szerepelnek a könyvben szendvicskrémek, tojásos ételek, tízórai javaslatok, főzelékek, saláták, fagyasztott ételek, mártások, húsok, desszertek, és még bográcsos ételek is – szóval tényleg egész kis konyhatudomány. Különösen ajánlom azoknak, akik odavannak a főtt tojásért, mert számtalanszor felbukkan az alapanyagok közt. Sőt, azt is megtudhatjuk, hogy a szlovák kirándulók hátizsákjában is gyakran előfordul: „Jártok kirándulni? Egészen biztosan jártok, nem kételkedem benne. És mit visztek ilyenkor magatokkal? Úgy gondolom, a sátoron és az esőköpenyen kívül. Konzervet? Rendszerint valamilyen pástétomot, igaz? És még mit? Kemény tojást? Ezt ismerem. Amint kiértek a városból, kölcsönösen egymás homlokán töritek fel. Jó hecc, de nem hasznos. A harci fegyverként használt kemény tojások rendszerint élvezhetetlen ennivalóvá válnak. Egy egész napos gyaloglás után bizony jól jönnének, de hát hol vannak már akkor a tojások?”

"...tele volt jó szándékkal, hogy
ígéretét betartsa, csakhogy..."

És éppen az ilyen összekötő szövegek miatt lesz a könyv annyira élvezetes. Ugyanis minden receptcsoport előtt néhány soros tanító célzatú szövegecske várja az olvasókat. Például, hogy édesanyának milyen jól esne, ha mi készítenénk el az uzsonnát nem csak magunk számára, hanem a kistestvéreinknek is. Sőt, a szüleinknek. „Hadd érezzék most ők az izgalmat, hadd kapja el most őket a kíváncsiság és türelmetlenség, hadd tapogassák titokban a nylonzacskót.” Mert a tartalmát nem szabad előre elárulni, hadd legyen meglepetés! Na de nem mindig vagyunk ilyen kisangyalok gyermekkorunkban, és a könyv írója ezt is pontosan tudja. Tudja például, hogy mi történik az ételre hagyott pénzzel, mikor anyuka és apuka szolgálati útra mennek. „A pénz nagy kísértés, és ennivalón kívül sok mindent vásárolhatunk rajta. Igor hirtelen megállapította, hogy feltétlenül szüksége van szilonhuzalra, ausztráliai bélyegekre és kis ügyes körzőre. Az utolsó fillérekért pedig – az Kati ötlete volt – egy csokor szegfűt vásároltak szüleik fogadtatására. Sohasem árt megörvendeztetni a szülőket ilyen figyelmességgel, hogy aztán könnyebben viseljék el kedves gyermekeik egyéb meglepetéseit. Mint például azt, hogy eltört egy váza, és isten tudja hogyan, a fürdőszobában leszakadt a polc, meg egyebek…” Egy ilyen bevezető után pedig mi más következhetne, mint az olcsó ételek csoportja…

"...nem egészséges egész napon át, sőt
néha több napon át hideg koszton élni."

Azonban még a sok humoros összekötő szöveg is kevés lenne, ha nem kísérnék szinte minden oldalon imádnivaló rajzok. Szívem szerint publikálnám az összeset, de akkor elvenném a felfedezés örömét azoktól, akik csak ezután szerzik meg a könyvet. Nagyon nehéz volt néhányat kiválasztani közülük! Kicsit emlékeztetnek a régi csehszlovák rajzfilmek világára, többnyire egyszerűek, de mind nagyon vicces. Elég csak ránézni: vagy elsőre beleszeret, aki látja, vagy úgysem fog neki tetszeni soha.

Becsülettel próbáltam utána olvasni a szerzőnek, van is egy szócikk róla a Wikipedián – szlovákul… Így sajnos nem tudok mesélni Zela Inovecká-ról. Az illusztrátor, Bozena Plochánová esetében hasonlóan jártam, de néhány rajzát képkeresésnél kiadja a kereső. A Vidám főzőiskola persze nem a gasztroirodalom egyik alappillére, így nem is csoda, ha alig van róla információ ennyi idő távlatában. De annyira szívmelengető kis kiadvány, hogy csak arra tudok bíztatni mindenkit, szerezze be – mindenki forduljon bizalommal kedvenc antikváriusához!

A könyv a Molyon ITT.