 |
| A kép forrása ITT. |
Dobrada á moda do Porto
Egyszer, téren s időn kivül, egy étteremben
Hideg pacalt tálaltak elém szerelem helyett.
Szóltam finoman a konyha küldöttjének,
hogy melegen szeretem,
és hogy a pacalt (méghozzá portói módra) sohasem eszik hidegen.
Türelmetlenek voltak hozzám.
Hát sehol se lehet igazunk, még az étteremben se?
Nem ettem meg, nem kértem másikat, rendeztem a számlát,
és elkezdtem az utcát róni fel s alá.
Ki tudja, mit jelent ez?
Velem történt, de én sem tudom...
(Azt jól tudom, hogy mindenkinek a gyerekkorában van egy kert,
a magunké vagy a közé vagy a szomszédoké.
Jól tudom én, hogy a játékunk volt ott az igazi úr.
S hogy a szomorúság csak a máé.)
Nagyon is jól tudom én,
de ha szerelmet kértem, miért hoztak nekem
pacalt, portói módra, hidegen?
Nem olyan étel az, ami hidegen ehető,
nekem mégis hidegen hozták.
Nem panaszkodtam, pedig hideg volt,
senki se tudja megenni hidegen, de ez hideg volt.
Álvaro de Campos // Fernando Pessoa
(Somlyó György fordítása)
Fernando António Noguiera Pessoa (1888 Lisszabon - 1935 Lisszabon) portugál költő, hazája irodalmának kiemelkedő alakja, számos műve megjelent magyar nyelven is. Tisztviselőcsaládból származott, fiatalkorát és tanulmányait Dél-Afrikában töltötte, mostohaapja konzuli kinevezése okán. 17 évesen hazatért Lisszabonba, és a portugál irodalomnak szentelte magát. Barátaival irodalmi folyóiratot alapított. Élete során 86 álnéven alkotott és publikált, ezek mindegyikéhez személyiséget, horoszkópot és aláírást talált ki. Négy legkiemelkedőbb alteregójának egyike Álvaro de Campos, aki "az értelmetlenség futurista bölcsességét hirdeti". (Wikipedia)
Egy blogbejegyzés szerint a portói pacal "a zsír természetrajzának csúcskategóriás megnyilatkozása", valamint "szinte bármi kerülhet bele, amit a kardiológusok hevesen ellenjavallnak". A pacalon kívül az alapösszetevők a bab, kolbász és sertésköröm, de ezen kívül kerülhet még bele füstölt hús és egyéb marhajavak. Izmos egy étel. A hosszadalmas elkészítésről ITT található egy bőséges leírás, érdemes elolvasni. A portóiak egyébként híres pacalevők: a legenda szerint az 1400-as évek elején az afrikai hadjáratra induló hadihajókra adták az összes színhúst, a nyakukon maradt belsőségek pedig végül kulináriájuk erényére vált: megszületett a portói pacal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése