Oldalak

2018. március 25., vasárnap

Időgéppel írt szakácskönyv, avagy Homérosz így írna receptet



Kafka levese. Kinek jut eszébe erről valami? Esetleg egy jó ízű cseh fogás? Nos, ne törje senki tovább a fejét rajta: elárulom, hogy ez egy könyv címe. Sajnos csak mérsékelt sikert tudhat magáénak, pedig ennél sokkal többet érdemelne. Mondom is, hogy miért.

Nem más ez ugyanis, mint receptgyűjtemény híres szerzők stílusában tolmácsolva, méghozzá igen szórakoztató formában. Mark Crick kiválasztott 14 írót az irodalomtörténet teljes merítéséből, és megírt egy-egy receptet az ő nyelvezetükön. Nagy gondot fordított arra is, hogy kihez milyen étel passzol, és minden esetben egy rövid történetet kerekített az instrukciók köré. Így műve szakácskönyv, stílus-imitáció és novelláskötet is  egyben. A szerző maga így nyilatkozik róla:


Mark Crick
„A Kafka levese nem más, mint az írói hang felderítése. Olyan receptes könyvet szerettem volna létrehozni, amelyben minden recept egy híres író nyelvezetén szólal meg. Egy nyúlraguval indul Homérosz stílusában, és egy fantasztikus csokoládétortával végződik Irvine Welsh írásaira jellemző módon.
Ez a megközelítés óhatatlanul átlépi a konyha határait, így a szakácskönyv egyúttal rövid történetek sorozataként is olvasható.  
Eredetileg fotókkal szerettem volna illusztrálni a recepteket, de végül inkább rajzok, fotók, festmények kombinációját használtam. Többségében olyan művész stílusát választottam ki, aki az adott szerző kortársa lehetett.
Így a könyv egy kisebb fajta művészet- és irodalomtörténeti összefoglaló lett, amely ugyan nem állja ki az akadémiai megközelítés próbáját, de létrehozni kétség kívül nagyon élvezetes volt.”

Ahogyan az sejthető, Crick főzni és olvasni egyaránt szeret. Gyerekkorában asztmával küszködött, amely az evést és alvást is nehezítette. Evés közben néha olyan erős roham kapta el, hogy kénytelen volt félbehagyni a falatozást, és a szobájába vonulni, ahol olvasással vészelte át a nehéz periódust. Így az étel egyszerre lett frusztráció és mégis bűvösen vonzó, és ez a körülmény járult hozzá ahhoz, hogy gourmet és könyvmoly lett belőle. Betegsége miatt gyakran maradt otthon gyerekként, ami azt is jelentette, hogy édesanyja magával cipelte a piacra, bevásárolni. Így hamar megtanulta, hogyan kell a legjobb húst és legszebb gyümölcsöt kiválasztani. 11 évesen pedig már annyira ügyes volt a konyhában, hogy gyakran várta kész vacsorával haza édesapját.

A könyv ötletét az adta, hogy saját elmondása szerint utálja és unalmasnak tartja a sztárok szakácskönyveit, és eljátszott a gondolattal, mit lehetne tenni akkor, ha időben és térben bármely híres művésszel vagy íróval találkozhatnánk a mai celebek helyett. Ebből született a 14 recept-novella.

Coq au vin à la
Gabriel Garcia Márquez
A fotográfusként dolgozó Crick saját maga illusztrálta a kötetet, így nem csak a szöveg, hanem a képi anyag is egyfajta stílusimitáció. Szakácskönyveknél különösen ritka a fotó-nélküliség, és általában véve is kevéssé jellemző az illusztrálás a gyerekkönyvek világán túl, így ez még egy adalék ahhoz, hogy különlegesnek tekintsük a könyvet.

Nem csak akkor érdemes kézbe vennünk, ha ismerjük a szerzőket, hanem ellenkező esetben is: lehet, hogy éppen ezek a szövegek visznek majd közelebb egy-egy íróhoz, akit még sohasem olvastunk. Crick ugyanis nagyon jól megragadja és használja a legjellemzőbb eszközeiket, ezen túl pedig az ételek kiválasztásánál is törekszik arra, hogy alátámassza a választott író vonásait. Jane Austen főszereplője, egy lányát férjhez adni kívánó anya (ki más!) tárkonyos tojást készít, mely egyszerű és mégis kifinomult, egyúttal a remélt frigy szimbólumává is válik. Kafka szereplője váratlanul beállító ismeretlen ismerősöknek készít levest szinte a semmiből, amely egyáltalán nem tűnik ínyenc fogásnak, és ő maga is egészen idegenül érzi magát a vendéglátó szerepében. Steinbeck azért főz gombás rizottót, mert Crick úgy vélte, a szárított gomba az, ami a depresszió szikárságával párhuzamba hozható. Welsh receptje csokoládétorta, ami furcsa választásnak tűnik, de belegondolva valóban ez a legmegfelelőbb étel, hiszen addiktív, akár a drogok.

Az olvasónak bizonyára meglesznek a maga kedvencei. Mégis kiemelném a homéroszi receptet, amely kétség kívül az egyik legjobb. Például azért, mert Agamemnón az alábbi módon aprítja a hagymát a nyúlhoz:
„Átreidész Agamemnón sűrű könnyeket ontva
vágta a hagymát, mint a sötét folyam árja a sziklán,
ömlött könnye az arcán, s megharagudva lecsapta
végül a kést – úgy vélte, nem illik e munka királyhoz.”
Sade márkinál töltött csirke készül, miközben egy ifjú leány veszélyt sejtve menekülni próbál a kamra fogságából. Sade-Crick nem mulaszt el becsempészni néhány fontos gondolatot az evésről, azokat az embertársait ostorozva, akik lemondanak az élevezetekről:
Töltött csirkefilé
à la Sade márki
„Az ilyen kulináris koloncot cipelő, megtévesztett lélek szentül hisz abban, hogy szenvedései jutalmául elnyeri majd a hosszú élet, a jó egészség, a morális felsőbbrendűség és az üdvözülés gyümölcseit, s észre sem veszi a vegetáriánusokat, akik rég alulról szagolják az ibolyát, a bornemisszákat, akik szívszorongásban szenvednek, és a cukorfóbiásokat, akik sorban állnak a fogorvosok várószobáiban. Ébredj rá, olvasó, hogy sem évekig tartó teljes absztinenciád, sem a zsírszegény joghurtba vetett naiv hited nem óvott meg téged a sörhastól, a dupla tokától és szexuális hajlamaid elferdülésétől.”
Welsh főszereplője pedig egészen sajátos módon ellenőrzi, hogy megsült-e már a tészta:
„Találtam egy fecskendőt meg egy tűt: király, legalább meg tudom nézni, hogy középen is átsült-e a tészta. Semmi gond, a tű tiszta.”
Ennyi idézet talán elég is, hogy meggyőzze mindazokat, akik enni és olvasni is szeretnek: biztos vagyok benne, hogy élvezetes olvasmányra lelnek Kafka levesében. Talán csak azon lehet egy kicsit bosszankodni, ha most hallunk először róla: egyrészt, mert a könyv bolti forgalomban már nem kapható (könyvtárba, antikváriumba járók előnyben!), másrészt pedig, mert a szerző 2015-ben a Margó Fesztiválon járt. Ha valaki meghallgatta akkor, ne legyen rest élménybeszámolót tartani!

--

Mark Crick: Kafka levese
Irodalmi és gasztronómiai ínyencség – a világirodalom 14 receptben
Alexandra Kiadó, 2008, 92. o.

--

A szerzőtől származó idézet eredetije Mark Crick weboldalán található. Ugyanitt fellelhető a Telegraph írása, amelynek információit javarészt felhasználtam a fenti szöveghez.



1 megjegyzés: