Gault & Millau szavai, avagy étteremkritika és szókincs

Hamarosan megjelenik a 2015-ös Gault & Millau étteremkalauz, amelynek tavaly volt szerencsém elmenni a sajtótájékoztatójára. Azt hiszem, magamtól nem vettem volna meg a könyvet, de az esemény alkalmából beszereztem az itthon először megjelent 2012-es kiadást, és aztán a 2014-est is. Korábban már írtam, valójában nem vagyok túlságosan híve az étteremkritikáknak. Körüllengi a sznobizmus szellője, és bár nemes célt szolgál, mégsem biztos, hogy érdemes ítélkezni. Maga az éttermi élmény rettenetesen komplex, a saját lelkiállapotunktól kezdve a mosdóban található kéztörlőig minden számít. Egy kedves pincér néha feledtetni tudja, ha az étel "csak" finom, és nem tökéletes, a jó társaság szintúgy. 

Pacal - portói módra (vers)

A kép forrása ITT.

Dobrada á moda do Porto

Egyszer, téren s időn kivül, egy étteremben
Hideg pacalt tálaltak elém szerelem helyett.
Szóltam finoman a konyha küldöttjének,
hogy melegen szeretem,
és hogy a pacalt (méghozzá portói módra) sohasem eszik hidegen.