A parasztasszony a kastélyban

(Bevezető és útmutató Lénárd Sándor: A római konyha c. könyvéhez - és az összes többi szakácskönyvhöz)

A szegény paraszt feleségét mindig felhívatták a kastélyba, ha nagy vendégség ígérkezett. Segített akkor ott a szakácsnak, aki maga is igen nagy úr volt. A parasztasszony fát aprított, krumplit hámozott, baromfit tisztított, tortakrémet kevert - aztán odahaza mindenről egy ízig beszámolt hites urának.

- Micsoda dínomdánom volt megint! Micsoda lakoma! Befejezésül eperkrémes torta! Bizony, a gróf urak mind a tíz ujjukat megnyalták utána!

Hogyan lesz az első csipet?

Megjelenés előtt álló szakácskönyvek után kutattam nem rég, sajnos nem sok sikerrel. A kiadók oldalán kevés információ található erre vonatkozóan, és az is lehet, hogy korai még keresgélni: inkább karácsony előttre tartogatják az újdonságokat. Találtam viszont valami mást: a Csipet Kiadót, amely nem rég alakult, és szakácskönyvekre szakosodott. Annyira frissek még, hogy ezidáig egy könyvük készült el: Limara szakácskönyve.

Gault & Millau szavai, avagy étteremkritika és szókincs

Hamarosan megjelenik a 2015-ös Gault & Millau étteremkalauz, amelynek tavaly volt szerencsém elmenni a sajtótájékoztatójára. Azt hiszem, magamtól nem vettem volna meg a könyvet, de az esemény alkalmából beszereztem az itthon először megjelent 2012-es kiadást, és aztán a 2014-est is. Korábban már írtam, valójában nem vagyok túlságosan híve az étteremkritikáknak. Körüllengi a sznobizmus szellője, és bár nemes célt szolgál, mégsem biztos, hogy érdemes ítélkezni. Maga az éttermi élmény rettenetesen komplex, a saját lelkiállapotunktól kezdve a mosdóban található kéztörlőig minden számít. Egy kedves pincér néha feledtetni tudja, ha az étel "csak" finom, és nem tökéletes, a jó társaság szintúgy. 

Pacal - portói módra (vers)

A kép forrása ITT.

Dobrada á moda do Porto

Egyszer, téren s időn kivül, egy étteremben
Hideg pacalt tálaltak elém szerelem helyett.
Szóltam finoman a konyha küldöttjének,
hogy melegen szeretem,
és hogy a pacalt (méghozzá portói módra) sohasem eszik hidegen.

A tükörtojás ezer arca

Nem rég az ISSUU oldalán böngésztem gasztromagazinok és könyvek után: nagyon bőséges a felhozatal, gyönyörű online folyóiratok léteznek, bárki számára elérhetően. Mindenbe belelapoztam, ami érdekesnek tűnt, így találtam a Funny Food-ot is, és kissé unottan elkezdtem nézegetni.

A spárga és a lélek halhatatlansága

(Achille Campanile írása)

Semmilyen kapcsolat nincs a spárga és a lélek halhatatlansága közt.

Az előbbi  a spárgafélék családjához tartozó zöldség, kiváló például megfőzve és olajjal, ecettel, sóval, borssal tálalva. Van, aki ecet helyett inkább citrommal szereti. A főtt spárga kitűnő vajjal és parmezánnal is. Mások buggyantott tojást helyeznek rá, és ez is nagyon jól illik hozzá.

Ezzel szemben a lélek halhatatlansága nagy kérdés, méghozzá olyan, amely már évszázadok óta nem hagyja nyugodni a filozófusok elméjét.

Ehető Balaton*

Aki igazán szeret jókat enni, az nyaralás közben sem feledkezik meg erről. A kirándulás úgy kerek, ha egybeesik valamilyen gasztro-kalanddal. Nem kell, hogy bonyolult dolog legyen: elég egy jó piac, vagy egy kis delikát bolt, ahol kedvesen fogadnak. A probléma csak az, hogy bár az internet sokat segít indulás előtt, valójában mégis kevés a megbízható forrás. Balaton-ügyben azonban meg vagyunk mentve.