Könyvesboltban vagy antikváriumban járva mindig alaposan átnézem a gasztro
részleget. Ám ahogyan gyarapodik a könyvtáram, egyre kritikusabb vagyok az új
példányok beszerzésénél. Antikváriumban még csak-csak találok olykor valamit,
de az új könyvek között talán ha 10% (vagy még annyi sem) az, ami valóban
érdekel. Ez nem azt jelenti, hogy már mindenem megvan, ami kellhet - óóóó
dehogyis, sosem lesz ilyen állapot! Inkább annak a jele, hogy rengeteg a humbug
könyv: kevés recept, átgondolatlan tartalom, óriási és nem túl különleges
fotók, mindez ígéretes és jól eladható cím mögé bújtatva. És mégis fogy az
ilyesmi: a legtöbbször bizonyára ajándékkönyv lesz belőlük.
A humbugok jobbik verziója a tévészakácsok soron következő opusza (értsd:
Gordon, Jamie vagy Nigella - mindenki más hátrányos helyzetből indul
mellettük). Ezek szépek és jók is, de a receptek nagy részét az egyszeri
háziasszony valójában sosem fogja elkészíteni: az alapanyagokat Angliára
szabták, így az eredetileg hétköznapra szánt fogás nálunk talán ha évente
egyszer ünnepi étel lesz, amikor előtte gondosan levadásszuk azt a tenger
gyümölcsét vagy bármi mást, ami nálunk nincs. Egy-két ilyenem azért nekem is
van, sőt, bevallom, akad olyan is, amire vágyom, de bőven a lista végén
kullognak.
Van még ezen kívül olcsó füzetke ezerféle tematikában, régi sikerkönyvek
újrakiadása, és még szépen szerkesztett üres receptkönyv is, amit nekünk kell
megtölteni tartalommal. De valójában rettentő kevés az igazán értékes
gasztrokönyv. A legnagyobb hiány a gasztrotörténettel foglalkozó írásokból van. Néha szinte olyan érzésem van, mintha csak engem érdekelne az ilyesmi...
 |
| A kínálat egy része a Sirha Kiállításon (Forrás: Facebook) |
Beszerző helyek közt van azonban egy biztató alternatíva, ami talán inkább
a szakács- és cukrász szakma tudásra éhes tagjainak bázisa, de lelkes
gasztrofanatikusok is bőven találnak itt szuperkönyveket. Csak semmi humbug. A cookbooks.hu
tele van a mai csúcsgasztronómia kiadványaival: a világ leghíresebb séfjeinek
és éttermeinek könyvei, minden egyes példány külön gasztro-filozófiát,
univerzumot képvisel, gyönyörű fotókkal, hibátlan dizájnnal. Bármelyik a
kezembe kerülne, csodálattal lapozgatnám. Nagyon erős a desszert és cukrász
szekció, ami talán annak is köszönhető, hogy nem rég részt vettek a Sirha Budapest Nemzetközi Kiállításon - a facebook oldaluk tanúsága szerint igencsak
sikeresen.
A könyveken túl néhány kiváló magazin is elérhető (So good.., Port Culinaire, FOOL stb.) nem csak
angolul, de német, francia nyelven is. A leírások nagyon informatívak,
legtöbbször videó vagy egyéb kiegészítés is kíséri. Akár kiindulópontnak is jó
lehet, ha valaki most kezd érdeklődni a csúcsgasztronómia iránt. Külön jó pont,
hogy a magazinok esetében a teljes, részletes tartalomjegyzéket megtaláljuk a
leírásban.
 |
| Két gyönyörű magazin - már a borító is önmagáért beszél Miért nincs itthon ilyen??? |
A könyvek jellegéből adódóan a legtöbb esetben mélyen a pénztárcába
kell nyúlni, de tegyük hozzá, hogy valóban különlegességekről van
szó. Megnyugtató lenne tudni, hogy sok hazai szakács vagy esetleg étterem áldoz
méltó összegeket ezért a tudásért. Nem ismerem a vevőkört, ám a tulajdonos az
oldal bemutatkozásából kiderül: a háttérben Fekete Antonio áll, aki nem más, mint
a New York-palotában található Salon étterem séfje és Wolf
Andrással együtt a 2014-es Gault Millau kalauz által kihirdetett év szakácsa. El nem tudom képzelni, hogy marad rá ideje a munka mellett. Csak az lehet a válasz, hogy szívügye ezzel
foglalkozni. Hálás köszönet érte!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése