Imádom az olasz konyhát, az egyszerűségét; azt, hogy elég
néhány alapanyag és kész a vacsora. És imádom azt is, ahogyan az olaszok
esznek, ahogyan élvezni tudnak minden falatot, és hogy nem is kérdés náluk,
hogy erre időt kell szakítani. Kérdezd meg bármelyik olaszt az ételekről,
biztos lehetsz benne, hogy nem közömbös neki a téma. Lesz határozott véleménye, biztos, hogy minden nap tart ebéd szünetet és tudni fogja, hogy a mamma milyen titkos hozzávalót használ a család kedvenc
fogásánál (amiben egészen biztosan van paradicsom is). Éppen ezért egyértelmű,
hogy imádom a tésztát is, a zöldségestől a húsosig, a spagettitől a pennéig. És
csak a két leggyakoribb formát említettem – mert ezerféle van még! Hosszú
évtizedek alatt csiszolódott formák, az olasz konyha apró kis dizájn termékei.
Őket veszi sorra a Geometry of Pasta.
Tegyük hozzá, hogy az olasz konyha népszerűsége miatt
kismillió szakácskönyv jelenik meg a témában. A non plus ultra magyar nyelven
nálam az Olasz Kulinária: a lehető legteljesebb áttekintés az olasz
gasztronómiáról – talán még az olaszoknak sincs ilyen. Nem lehet könnyű újat
alkotni a műfajban, de akinek a Geometry of Pasta a kezébe kerül, rögtön
látja, hogy nem lehetetlen.
Egy nagyon letisztult, szép könyvről van szó, ami akkor is
kellene, ha egytől egyig borzalmas recepteket tartalmazna. Van is benne néhány
tévedés: kicsit kikerekedett a szemem az „alfabeto with ketchup” cím láttán.... Szögezzük le az elején: nem olaszok írták. Van benne sok jó recept,
de azok, akik hosszú évek óta az al dente hívei, ne várjanak csodát. Számos
ponton bele lehetne kötni – de nem akarok. Nem akarok, mert ez az egyik legszebb könyvem. Egyetlen fotó
sincs benne, helyette fekete-fehér illusztrációk, a tészta-sziluettek
kirakójátéka: kaleidoszkóp-szerű minták, vonalak, spirálok, csillagok,
mind-mint tésztából felépítve, egy egész kis tészta-univerzum.
Mindezen túl nagyon logikus felépítésű: rövid bevezető,
tészta-kisokos és basic paradicsomszósz receptek után következnek a tészták,
ABC sorrendben. A legnagyobb értéke a kiadványnak, hogy minden tésztafajta
leírásánál szerepel röviden a története: miért így hívják, hogyan alakult ki,
milyen anekdota kapcsolódik hozzá. Sehol máshol nem találkoztam ilyesmivel
eddig, bizonyára alapos kutatómunka előzte meg az összefoglalókat. A leírás
mellett megadva a tészta mérete (szélesség, hosszúság, átmérő), felsorolva a
hozzá hasonló tésztafajták, és a megadott recepteken kívül még néhány mártás, recept javaslat, ami jól illik az adott típushoz. Aki alaposan áttanulmányozza a kötetet, annak a helyére kerül a tészták logikája, milyen szószok illenek a legjobban a különböző formákhoz. Ezek után tényleg ne mondja senki, hogy teljesen mindegy, hogy
penne vagy betűtészta. Én is készítettem már farfalléből krumplis tésztát, de
nem az az igazi, lássuk be.
A néhány éve megjelent könyvet egy weboldal egészíti ki, és rövidesen mobilalkalmazás is készül hozzá. Interneten több helyről is beszerezhető, aki szeretné megvenni, annak javaslom, hogy az angol kiadást részesítse előnyben az amerikai helyett. Én nem így tettem, úgyhogy ha főzni akarok belőle, előbb át kell váltanom grammokra a fontokat, unciákat és csészéket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése