A tükörtojás ezer arca

Nem rég az ISSUU oldalán böngésztem gasztromagazinok és könyvek után: nagyon bőséges a felhozatal, gyönyörű online folyóiratok léteznek, bárki számára elérhetően. Mindenbe belelapoztam, ami érdekesnek tűnt, így találtam a Funny Food-ot is, és kissé unottan elkezdtem nézegetni.

A spárga és a lélek halhatatlansága

(Achille Campanile írása)

Semmilyen kapcsolat nincs a spárga és a lélek halhatatlansága közt.

Az előbbi  a spárgafélék családjához tartozó zöldség, kiváló például megfőzve és olajjal, ecettel, sóval, borssal tálalva. Van, aki ecet helyett inkább citrommal szereti. A főtt spárga kitűnő vajjal és parmezánnal is. Mások buggyantott tojást helyeznek rá, és ez is nagyon jól illik hozzá.

Ezzel szemben a lélek halhatatlansága nagy kérdés, méghozzá olyan, amely már évszázadok óta nem hagyja nyugodni a filozófusok elméjét.

Ehető Balaton*

Aki igazán szeret jókat enni, az nyaralás közben sem feledkezik meg erről. A kirándulás úgy kerek, ha egybeesik valamilyen gasztro-kalanddal. Nem kell, hogy bonyolult dolog legyen: elég egy jó piac, vagy egy kis delikát bolt, ahol kedvesen fogadnak. A probléma csak az, hogy bár az internet sokat segít indulás előtt, valójában mégis kevés a megbízható forrás. Balaton-ügyben azonban meg vagyunk mentve.

Paleo-hiszti: még ehhez is létezik könyv, ami jó

Mindenekelőtt két dolgot szeretnék leszögezni: egyrészt ez a kötet nincs a birtokomban, másrészt pedig egy fikarcnyit sem vagyok paleolit. Mégis, muszáj írni róla, ugyanis nagyjából mindent tud, amit egy jó gasztrokönyvnek tudnia kell. 

"Nincs nagyobb gyönyörűség, mint evő embert szemlélni."

Kosztolányi Dezső: Ebéd

Kosztolányiék Babits és Bodor Aladár társaságában,
Dömösön. Talán épp egy jó ebéd után.
(A fotót Babits felesége, Török Sophie készítette.)

Délben az alagút budai oldalán egy ember ebédel.
Ebédje nincs a kezében, sem az ölében, sem a tányérján, hanem a járdán, a puszta földön. Valaki ételhordóban vihette, kiloccsantotta, s ott hagyta. Ez az ember pedig, aki kilépett az alagútból, egyszerre megpillantotta a gazdátlan ebédet, melyet valamely jótékony tündér pottyantott le ingyen, töprengett, majd lekuporodott, kivette bicskáját, és pengéjével egyenként emelte szájához a falatokat.

Tálalási javaslat: körzővel és vonalzóval

Imádom az olasz konyhát, az egyszerűségét; azt, hogy elég néhány alapanyag és kész a vacsora. És imádom azt is, ahogyan az olaszok esznek, ahogyan élvezni tudnak minden falatot, és hogy nem is kérdés náluk, hogy erre időt kell szakítani. Kérdezd meg bármelyik olaszt az ételekről, biztos lehetsz benne, hogy nem közömbös neki a téma. Lesz határozott véleménye, biztos, hogy minden nap tart ebéd szünetet és tudni fogja, hogy a mamma milyen titkos hozzávalót használ a család kedvenc fogásánál (amiben egészen biztosan van paradicsom is). Éppen ezért egyértelmű, hogy imádom a tésztát is, a zöldségestől a húsosig, a spagettitől a pennéig. És csak a két leggyakoribb formát említettem – mert ezerféle van még! Hosszú évtizedek alatt csiszolódott formák, az olasz konyha apró kis dizájn termékei. Őket veszi sorra a Geometry of Pasta.

Amikor a könyvesbolt nem elég

Könyvesboltban vagy antikváriumban járva mindig alaposan átnézem a gasztro részleget. Ám ahogyan gyarapodik a könyvtáram, egyre kritikusabb vagyok az új példányok beszerzésénél. Antikváriumban még csak-csak találok olykor valamit, de az új könyvek között talán ha 10% (vagy még annyi sem) az, ami valóban érdekel. Ez nem azt jelenti, hogy már mindenem megvan, ami kellhet - óóóó dehogyis, sosem lesz ilyen állapot! Inkább annak a jele, hogy rengeteg a humbug könyv: kevés recept, átgondolatlan tartalom, óriási és nem túl különleges fotók, mindez ígéretes és jól eladható cím mögé bújtatva. És mégis fogy az ilyesmi: a legtöbbször bizonyára ajándékkönyv lesz belőlük.